Ricsi Unokánkról !

A fiamék egy távoli városban vállalkozásba kezdtek.

Ekkor egy hosszabb egybefüggő időt volt nálunk az 5 - 6 éves Ricsi.

Egy kisgyereknek azért hiányoznak a szülei, hogy ezt ne érezze minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy jól érezze magát, ne keseregjen a szülök távolléte miatt. Mi őrültünk a legjobban, hogy ez sikerült és egy felejthetetlen időt voltunk együtt.

         Amikor áruházba mentünk vásárolni, mindég elmentünk és megnéztük a játékokat is. Soha nem követelőzött, hogy ezt vagy azt vegyük meg. Azt mondta, hogy csak  kipróbálja, és itt játszik vele egy kicsit nem kell megvenni.

Ez így is volt, persze amit úgy láttunk, hogy nagyon tetszik neki azt megvettük, de soha nem követelőzött.

         Nagyon sokat játszottunk, a legjobban az tetszett neki amikor várakat építettünk  kockából, könyvekből, kártyából és minden másból. A várak a fél szobát behálózták. Ebbe az erőd rendszerbe mindketten elrejtettünk kémeket, úgy hogy arról a másik nem tudott, hogy hova lett elrejtve. Ezután az elosztott katonákkal harcoltunk. Itt már előjött a megfigyelő képessége, és fantáziája.

         Esténként a meseolvasás előtt pedig három menetes birkózást tartottunk.

Ez mindég nagy küzdelem volt, itt volt amikor én nyertem és ilyenkor a másnapi visszavágóra készültünk, amit aztán nagy küzdelem után Ő nyert meg. A birkózásról még annyit,hogy egyszer mi nagyszülők nyaralni voltunk, és itt meglátogattak bennünket, a Ricsiék. Egy fél napot együtt voltunk, és búcsúzkodtunk Ők indultak haza amikor megszólal a Ricsi, hogy Tatix hát nem is birkóztunk. Ekkor ketten felmentünk a szállodai szobába és birkóztunk egyet.

         Később futóversenyeket tartottunk Joli mama felhívta telefonon Ricsit és mondta, hogy készüljön a futóversenyre mert a Tatix itt szegeden komolyan edz.

         Ő rá a kihívás mindég jótékonyan hatott a vereség pedig elszánttá tette.

Úgy látom, ezt a jó tulajdonságát megőrizte

         Egy másik dolog Ricsivel kapcsolatban. Sikerült egy nekünk tetsző,aránylag szép autót vásárolni. Ricsi  itt nyaralt nálunk, még akkor is kis gyerek volt. Mentünk valahova és szálltunk be e kocsiba a garázs előtt,  Ricsi nézi  garázskapumat, majd megszólal, hogy Tatix nem gondolod, hogy égő egy ilyen ütött kopott garázskapu egy ilyen az autóhoz, lefesthetnéd, vagy kicserélhetnéd.

         És igaza volt, már kisgyerekként is volt szeme észrevenni a  dolgokat.

         Ricsi Legjobb Barátom, az elért eredményedhez szívből gratulálunk,a továbbiakhoz a legjobbakat kívánjuk. Nagyon büszkék vagyunk Rád, és majdnem úgy mint József Attila, de mi is dicsekedünk fűnek fának, hogy mily okos unokája van Rapport családnak.

         Millió puszi ölelés meg ilyenek, és tudod, hogy az ellenfelet lebecsülni sohasem lehet.

                                                                                     Joli mama és Tatix

Kedves Rapport Apuka, Tamás barátom!

Engedd meg, hogy néhány impressziómat, benyomásomat megosszam Veled/Veletek Ricsivel kapcsolatban.

Bár én Ricsit csak néhány éve ismerem, azért egy-két dolgot kiemelnék vele kapcsolatban.

Ami nekem feltünt Vele kapcsolatban, hogy hihetetlen gyorsan képes dolgokat elsajátítani, legyen az logikai játék, vagy sport(ping-pong, csocso, stb..)

Sosem felejtem el, hogy vérre menő csatákat vívtam vele ping-pongban, és elképesztő módon tudott sokszor bukott állásból fordítani.

Úgy tud küzdeni mint egy pit-bull, ereje intelligenciával és penge éles logikával párosul.

Nem mondom, hogy mindig szerénytelen, de a korral szerintem biztos, hogy szerényebbé/érettebbé válik.

Mindenesetre egy páratlan őstehetség, olyan küzdőszellemmel megáldva, ami a legtöbb profi sportolónál csak húszéves kor körül jön elő.

Sok sikert Nektek a továbbiakban is!!!

                                                                                                                    János

Ami Ricsike átlagon felüli intelligenciájáról, tudásáról nekem eszembe jut, 3-4 éves korára tehető. Más kisgyerekekhez hasonlóan még sejpített, de az utcán sétálva bármilyen autó elment melletünk, azonnal mondta a típusát,márkáját,  hány litert fogyaszt, milyen műszaki paraméterekkel rendelkezik, mindent megmondott, ami a játékokhoz szolgáló autós kárytákon szerepelt, és nem mellékesen soha nem hibázott!!!

Én erre azóta sem láttam példát kisgyerkőcöknél, még a tesóinál sem, pedig ők is igencsak értelmesek.

Ami még eszembe jut a gyerekkorból, hogy nagyon huncut, eleven, kis "ördögfióka" volt, a Papi Ausztriából származó rádiósmagnóját (úgy hívta, hogy babümba) 1-2 héten belül tönkretette a kis ujjaival.

Nagyobb korától fogva pedig minden játéknál a kitartás, csak azért is megcsinálom , és a mindenáron győzni akarás jellemzi, ami egy profi sportolót megkülönböztet az átlagtól!!

                                                                                                                   Mórocz Mónika

Ricsit korán, kb. 4 éves kora körül, megtanítottam a sakklépésekre. Hamar partikat is játszottunk (képek tanúsága szerint). Nagybátyjának minden erejére szüksége is volt, hogy megverje kis unoka öccsét a szegedi nagyszülőknél vívott harcban.

A sakkozás egy játék volt a sok játék között, nem volt kitüntetett szerepe. Így évekig elő sem került. Hallottam ugyan a Polgár módszerről, Lékó Péterről, de fel sem merült, hogy Ricsi ilyen életformát folytasson. Ricsi élte az óvodások életét, majd iskolás lett. Mivel jómagam is szeretem a stratégiai játékokat, így már óvodás korában játszotta az Age of Empire számítógépes játékot, a Warcraftot, és még néhány hasonlót. Ebben az időben még nem születtek meg a testvérei Ricsinek, így jóval többet voltunk vele, és rengeteg társas játékot játszottunk. A memory típusú játékokban, nem kellett hagyni magunkat, hogy győzhessen. Ezekben verhetetlennek bizonyult.

Teltek az iskolaévek és egy szép napon Ricsike 4-est kapott matematikából. Az ok: nem olvasta el az utolsó feladatot, így azt meg sem oldotta. Azt találtuk ki, hogy fejlesszük a koncentráló képességét, ezért kicsit sakkozgatni fogunk.

A sakk sikerek nagyon gyorsan jöttek. Ricsi élvezte a versenyzést és otthon is kedvenc játéka lett a sakk. Viharos gyorsasággal fejlődött, így nagyon hamar utolérte, és le is hagyta azokat a gyerekeket, akik már régebb óta sakkoztak. Ricsi rengeteg sakk könyvet kapott, sakk programokat, ekkor még Sopronban lakott, és  jómagam vittem át Szombathelyre, hogy Kiss Attila foglalkozzon vele. A sakk: játék, és nem volt több, még Ricsi számára. A számunkra nem volt visszaigazolás arra vonatkozóan, hogy mekkora tehetség is Ricsi. A költségek pedig nem voltak kevesek, Ricsi pedig még nem tudott dolgozni a sakkal, ezért a sakkal leálltunk.

Nem vittem át Szombathelyre, és elmaradtak az otthoni sakk foglalkozások is.

Talán, e döntés hatására, ekkor mutatkozott meg először Ricsi fanatizmusa. Az iskolába is elvitte a sakk könyvet, hogy a szünetekben tudja olvasni, és bizonyíthatóan odafigyelve, megértve el is olvasta azt. Talán a sors keze is szerepet játszott, abban, hogy ekkor érkezett egy visszahívás, egy több hónappal azelőtti megkeresésre, a gyerekkori barátomtól, aki Nemzetközi Nagymesteri címet is szerzett azóta, Anka Emiltől.

                                                                                                                                            Rapport Tamás