A fáradtságot is le kell győznie Ricsinek

Eredményesen, de nem maradéktalanul elégedetten zárta le első nagyobb 2012-es versenykörútját Rapport Richárd. Felemás érzésekkel jutott túl az esztendő első sakkmaratonján Rapport Richárd. Ha előre mondják neki az összteljesítményt, talán alá is írja, utólag viszont a gibraltári versennyel, valamint az osztrák és a német csapatbajnoksággal kapcsolatban is maradt benne hiányérzet. A gibraltári „Gibraltar Chess Festival 2012” elnevezésű tornán tíz partiból hat pontot gyűjtött, ezzel Élő-pontjai számát 6,7-del növelte.

Öt győzelem, két döntetlen és három vereség volt a mérlege, igazából az bosszantotta, hogy a háromból két vereség az utolsó két fordulóban csúszott be. Két különleges győzelmemet emelném ki az ötből - meséli Ricsi. Az első azért különleges, mert azt a Jan Gustafssont( ÉLŐ 2643 ) sikerült világossal legyőznöm, aki egy korábbi sakkvilágbajnoknak, illetve Lékó Péternek, Magyarország első számú sakkozójának is a szekundánsa volt. A másik feketével elért győzelmemet pedig a románok első számú sakkozója ellen értem el. Ez azért különleges mert ő volt az a sakkozó - Parligras Mircea-Emilian (Élő 2650) -, aki a KO. rendszerű világkupán kiejtette a magyarok akkori első számú játékosát Almási Zoltánt. Almási Zoltánnal, aki jelenleg Magyarország második legtöbb élőpontszámú játékosa (Élő 2717) első közös meccsemre éppen itt Gibraltáron került sor. Nagyon büszke vagyok arra hogy feketével sikerült egy értékes remit elérnem ellene.

„Nagyon jó eredményre volt sanszom, ez lett belőle. Az ilyen tornákon az utolsó két-három forduló rengeteget számít, ezért kár a vereségekért – mondta Ricsi, aki 2543-as értékszámával két 2700-as játékossal szemben maradt alul a finisben. – Az utolsó előtti partit túlerőltettem, nem akartam beérni a döntetlennel, ott egyértelműen emiatt veszítettem, a záró partiban is lehetett volna remi, de ott végül normális körülmények között kikaptam.”

A gibraltári versenyen több kategóriának is osztottak díjat. Ricsi az elért eredményével (10/6 pont) a junior kategóriában második helyezést ért el.

Az osztrák csapatbajnokságon három döntetlen volt a mérlege („Ez nagyjából rendben volt, de azért nem bántam volta egy győzelmet”), Németországban viszont egy-egy döntetlennel és vereséggel nem volt elégedett. „Ott már nagyon fáradt voltam, de az egyik partimat így is meg kellett volna nyernem. Ha fél helyett egy pontot hozok haza, elégedett vagyok” – jegyezte meg a Felix Promotion sportmenedzser irodával együttműködő tinédzser.

Az Ausztriában szállásgondokkal (mivel 20 éven aluli, a helyi törvények szerint nem vehetett ki önállóan szobát, hiába foglalt le neki mindent osztrák csapatfőnöke – legalább négyórás várakozás lett az ügy vége) is megküzdő Ricsi szerint a túra végén érezhető volt rajta a fáradtság. „Elsőre nem tűnt bajnak a sok játszma, most viszont úgy érzem, nem biztos, hogy jó ötlet volt – filozofálgatott. – A végén már lassabbak, lyukasabbak voltak a kalkulációim, Gibraltáron is kijött, hogy a hetedik-nyolcadik partiban vagyok a csúcson, utána viszont stabilan romlik a produkcióm, és a túlélés a cél. Azon kell dolgoznunk, hogy mindent végig bírjak. Edzőmmel, Ruck Róberttel azt valljuk, nem biztos, hogy nagyon erős az a sakkozó, aki sok partit játszik. Mi úgy döntöttünk, ha lehetőségünk van rá, inkább kevesebb játszmából próbálunk minél többet megnyerni.”

A német csb-re ráadásul nem csupán a sok játéktól, de az utazástól is alaposan kifáradt Ricsi. Gibraltárról például kisbusszal jutott el Malagába, onnan repülővel, egy mallorcai átszállást követően Düsseldorfba, onnan pedig még vonatoznia kellett Emstettenbe…
Most viszont jöhet a pihenő, majd néhány ráhangoló (magyar, német és osztrák) csapatbajnoki ütközet után az év első felének fő versenye, az Európa-bajnokság.